Egy pasinak az volt a heppje, hogy mindig egyenletesen barnára süttette a testét. Mindenütt.

Mikor megszemlélte magát a tükörben mérgesen állapította meg, hogy bár a teste kifogástalanul és egyenletesen bronzbarna, a farka valamiért még nem barnult le. Kiment a néptelen tengerpartra és beásta magát a homokba - csak a fütyköse maradt szabadon.

Kisvártatva arra sétált két idős hölgy. Az egyik kigúvadt szemekkel meredt a hímtagra és miközben esernyőjével megbirizgálta, így fakadt ki:

- Nincs igazság a világban! Amikor húsz éves voltam, ez a holmi őrültül érdekelt. Harminc éves koromban roppantul élveztem. Negyven éves koromban könyörögtem érte. Ötven éves koromban fizettem érte. Hatvan éves koromban imádkoztam érte. Hetven éves koromban már el is feledkeztem az egészről.
Most nyolcvan vagyok és ez az átkozott izé már vadon terem, én meg túl öreg vagyok, hogy leguggoljak érte!