Kínában egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye.

Annak a botnak
egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott.
Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig
egy teljes adag vizet szállított.
A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment.
tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és
nyomorultnak érezte mágát, hogy csak fele annyit tudott teljesíteni...
A két év keserűség után egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:


Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot

Két éve leszedem ezeket a

gyönyörű virágokat,

olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.
Tanulság:
Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian
törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák,
amik mindannyiunkban megvannak, teszik az életünket olyan nagyon
érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak,
amilyen,
s a jót meglátni másokban.
A legjobbakat kívánom az összes törött cserép barátomnak!!!
Utolsó kommentek